2014. július 27., vasárnap

2. rész-Az ismeretlen sárkánylovas

Sziasztok!
Köszönöm a sok pozitív, vissza jelzést,már az 1. résznél!
Itt a 2. rész!
Tudom, ez sem lett olyan hosszú, de dolgozom rajta, hogy a többi hosszabb, tömörebb legyen!
Remélem tetszeni fog! :)



Másnap reggel,amint felkeltem kimentem az erdőbe.
Még mindig nem értettem,hogyan felejthették el a sok szörnyűséget, amit a sárkányok tettek velünk?
Főleg Pléhpofa, akitől elvették a fiát, azok a fenevadak!
Bár nekem is csak Halvér mesélte a történetet.
Valahogy úgy történt,hogy 15 évvel ezelőtt, egy sárkány támadásnál.......
Sárkányok, milyen meglepő......
Valahogy bejutott a házukba egy fenevad,és kikapta a bölcsőből a fiát.
Már a nevére nem emlékszem, de egészen gyatra volt.
Emiatt megértettem, hogy Pléhpofa miért utálja mindenkinél jobban a sárkányokat.
És ezt mind képes elfelejteni??? A fiát????
Ó, Thor! Segíts megérteni a felnőtteket!

Megreccsent egy ág. Össze rezzentem.
Bebújtam egy fa mögé, és vártam.
Egy Siklósárkány volt az.
Nagyon megörültem neki, végre megölhetek egy sárkányt.
Mindegyik meg fog fizetni a tetteiért. MIND!
Jó erősen megmarkoltam a szekercémet,a szívem hevesen vert, megindultam,ordítottam ahogy csak tudtam!
Már csak néhány lépés választott el a sárkánytól, de akkor valami megfogta a vállamat!
Tudtam, hogy csak egy sárkány lehetett.Ordítottam, sikítottam, még ütögettem is a sárkányt, nem engedett el.

Láttam,hogy már elhagytuk a szigetet. Itt a vég.Engem is egy sárkány fog megölni.
De ekkor észrevettem egy lábat a sárkányon, meg egy nyerget.
Istenem, ennek lovasa is van!
A szél úgy hasított az arcomba, mintha tüskék szurnának.
-Hova viszel engem?? Ki vagy te??? Miért raboltál el?
A sárkány lovas nem válaszolt, csak mondott valamit a sárkánynak, de nem értettem,hogy mit.
-Van egyáltalán neved??
Megláttam, hogy egy sziget van alattunk, így megkönnyebbültem.
De vajon mit akar csinálni velem???
Meg etetni a sárkánnyal??
Esetleg be dobni a vulkánba??
Lehetőségek száma végtelen volt, de mi csak egyre jobban ereszkedtünk
Mikor földet értünk megpróbáltam elmenekülni,de a sárkány rám feküdt.
És csak ekkor láttam, hogy nem akármilyen fenevaddal kerültem szembe: egy éjfúria volt az!
A villám és a halál istentelen ivadéka.
Nem tudtam mit tegyek, féltem, hogy megesz, esetleg szét robbant.
Vártam,a halálra de ekkor az éjfúria olyat tett amit,legrosszabb rémálmaimban sem gondoltam volna.
Rám mosolygott.
Várjunk,egy vad éjfúria rám mosolygott???
Most már biztos, hogy bediliztem!
-Jól vagy?- kérdezte egy hang.
-Ó remek,az éjfúria már beszél is hozzám.
-Nem, Fogatlan nem tud beszélni, csak én voltam! Pajti szállj le róla!-mondta az ismeretlen hang.
  Fölálltam, ott állt előttem a lovas.
Egy 16 éves fiú volt,pont annyi idős mint én, szeme smaragdzöld,csak úgy csillogott a fényben,teste vékony, eléggé gyengének tűnt, és hiányzott az egyik lába.
-Hablaty vagyok-mondta-téged hogy hívnak?
-Astrid.....Astrid Hofferson! Te sárkánylovas vagy ugye?
-Igen-felelte barátságosan.
-És miért hoztál ide?
-Meg akartam kérdezni,hogy miért akartad megölni azt a sárkányt? Mit ártott neked?
-Minden sárkány szörnyeteg! 2 napja megölték a szüleimet! Mindegyik meg fog fizetni!
-Nos,ebben nem vagy egyedül.Az én szüleimet is megölték a sárkányok.
Soha nem ismertem a családomat.De nem bánom! Helyettük itt vannak nekem a sárkányok!
-A családod helyett sárkányok? És te ezek után képes vagy barátkozni velük?
-Persze,a múlttal már nem lehet mit csinálni,de jövő,csak rajtunk múlik! És most meg mutatom neked, hogy milyenek igazából a sárkányok.
-Nem kell, tudom én, hogy milyenek. Vérszomjas fenevadak, rideg vigyorral.
-Rideg vigyorral? Nézz Fogatlanra és akkor mondd ezt.
Ránéztem Fogatlanra,és olyan cukin mosolygott,inkább meg se szólaltam.


-Na látod-mosolygott Hablaty.
-Rendben,de úgy sem tudsz meggyőzni!
-Majd meglátjuk-mosolygott,és észbe sem kaptam,már az éjfúria hátán ültem.
Elindultunk! Nagyon megijedtem ,és mert nem tudtam máshova, Hablatyba kapaszkodtam.
Láttam,hogy ez nem nagyon zavarta,sőt inkább örült neki.
Láttam a vigyort az arcán,így egy kicsit oldalba böktem,hogy mégse élvezze annyira.
-Au-mordult fel,ugyan azzal a vigyorral az arcán.
-Ezt azért kapod,hogy letöröljem azt a vigyort az arcodról-mosolyogtam.
Vissza nézett rám,de még mindig csak vigyorgott,és rám kacsintott.

Repültünk a felhők felett,csodálatos érzés volt.
Elengedtem Hablaty derekát,és szép lassan megfogtam a felhőket.
A nap éppen lemenőben volt,a látvány ami a szemem elé tárult,felfoghatatlan volt.
Az ég vér vörös volt,a tenger békésen hullámzott,és rettenetes rémek repültek el felettünk.

-Na,meggyőztelek?
-Nem igazán!
-Miért??
-Látom,hogy Fogatlan kedves sárkány, és nem nagyon bántana senkit, de a többi.......
-A bizalom a lényeg! Ha a sárkány tudja, hogy bízhat benned, akkor te is bízhatsz benne!
-Értem, de még hozzájuk kell szoknom. Egyik napról a másikra nem megy.
-Majd meg fogod szokni-mosolygott, megint ugyan azzal az idegesítő vigyorral! :)

Már este volt, későre járt, így szóltam Hablatynak, hogy vigyen haza.
Repültünk az éjszakában, és megláttam a szigetet.
-Köszönöm, hogy haza hoztál!
-Szívesen! Remélem még találkozunk!
-Én is! Köszönöm, hogy megmutattad, hogy a sárkányok mások is lehetnek!
-Szívesen!

Felült sárkányára, és már indult is az éjszakába.
Amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen ment.

A faluban már mindenki aludt.
Haza mentem, lefeküdtem és elkezdtem gondolkodni:
Lehet, hogy igaza van.
A múlton, már nem lehet változtatni, de a jövőnket mi írjuk.
Na mindegy, ezen még rá érek gondolkodni holnap!
Nagy nehezen elaludtam,és örültem, hogy van egy barátom aki meg ért engem!
Bár eléggé fura fiú volt, és mintha tetszettem volna neki, én csak barátként tekintettem rá.

                                                                0

-Na Fogatlan, ma is jó napunk volt! Elég fura volt ez a lány! És mintha tetszettem volna neki??
Mindegy! Nekem csak egy barát. Remélem még találkozunk vele, kíváncsi vagyok, hogy milyen döntésre jutott! :)
-Fogatlan!!! Megetted az összes halat?? Remek! Akkor éhesen megyek aludni! Te mihaszna hüllő!
Menjünk aludni, holnap hosszú nap vár ránk!








                                  



2014. július 26., szombat

1. rész-A kezdetek

Neki dőltem egy fának,és elkezdtem gondolkodni.
Én vagyok Astrid Hofferson, a legjobb harcos, és a holnapi kiképzésen ezt be is fogom bizonyítani!
A nap már lemenőben volt,én meg csak ültem,és néztem.
A friss tavaszi szellő simogatta az arcomat,a virágok illata kényeztették,az orromat.
Ideje hazaindulni!
De ekkor meghallottam valamit:
-Sárkánytámadás!!!!!!
Már megint?? Ó,Thor!Sietnem kell!
Megfogtam a fejszémet,és már rohantam is a falu felé!
Reménykedtem,hogy időben oda érjek.
Egyre hűvösebb volt,és már nem éreztem azt a boldogságot,amit pár perccel ezelőtt.
A sárkányok vad,gonosz,és kiszámíthatatlan lények!Ki tudja,mit tehettek a családommal?
Hirtelen kezdett meleg lenni,és a szívem egyre hevesebben vert.
Tudtam,hogy mindjárt a faluba érek,nem tudtam mire számítsak!
Lehet,hogy a falu,már romokban van,az is lehet,hogy mindenki halott.
Próbáltam lenyugtatni magam,de nem tudtam.
Láttam a fényt,az erdő végén,és amit akkor láttam,azt soha nem felejtem el.
A szüleimet,a szemem láttára marcangolta szét egy sárkány.
A világ,abban a pillanatban számomra megsemmisült.
Fájdalmat,és haragot éreztem,nem tudtam,hogy mit tegyek.
Megfogtam a fejszémet,és elkezdtem rohanni a sárkány felé.
Torkom szakadtából ordítottam,egye csak rohantam.
Megakartam ölni,de nem csak azt az egyet,az összeset,mindet,egy se maradjon életbe!
Meglendítettem a fejszémet,ordítottam,és lecsaptam.
A sárkány egy gronkel volt,így erős volt a páncélja.
Nem tudtam megölni,de meg sebesítettem.
Ebből remélem megtanulod, hogy mi a következménye, ha bántasz egy Hofferson-t.
Valka odarohant hozzám,és megkérdezte:
-Miért akartad megölni? Mit ártott neked??
A földre mutattam,ahol a szüleim feküdtek HOLTAN!
Ez akkor sem megoldás!
-Nem megoldás???? NEM MEGOLDÁS??? Megölte a szüleimet!!!
Remegtem,fáztam,hirtelen már nem hallottam semmit,elsötétült a világ.
Amikor felkeltem otthon voltam.
Reméltem,hogy ez az egész,csak egy álom volt.
Lerohantam a konyhába,de hirtelen mintha kést szúrtak volna a szívembe.
Nem volt ott senki!
Tudtam,hogy igaz! Tényleg meghaltak!
Lerogytam a földre,és elkezdtem ordibálni!
Tudja meg az összes sárkány,minden ember!!
Könnyek buggyantak elő a szememből,mindent homályosan láttam.
Sírtam! Én Astrid Hofferson életemben először sírtam!
Meg kellett nyugodnom.
De nem ment,már a gondolat is rémes volt.
Nincs több piknikezés,nem edzhetek többé apával,és nem feküdhetünk ki a rétre,történeteket mesélve! :(
Ekkor eszébe jutott valami!
A kiképzés! Teljesen ki ment a fejemből! Majd megmutatom az ottani sárkányoknak,hogy kivel húztak ujjat!
Rohantam,ahogy csak tudtam.
Amikor oda értem az arénához, Valka éppen Bélhangossal beszélt arról,hogy a sárkányokat nem muszáj megölni,tanítani is lehet őket.
-Valka,ez badarság!-mondta Bélhangos.
-Hívj ide mindenkit,majd én megmutatom!
-Rendben-sóhajtott Bélhangos.
Oda mentem a többiekhez,és meg kérdeztem,hogy most  mi van.
-Igazából mi sem tudjuk-kezdte Halvér-Valka szerint a sárkányok taníthatok,ezért ide hív mindenkit,hogy bebizonyítsa.
-És ti hisztek neki?-kérdeztem ingerülten.
-Nem dehogy is!-mondta Halvér ilyedten.
-Bocsi,csak még a tegnapi.........
-Semmi baj,megértem.
Lassan már az egész falu ott volt az arénánál.
Pléhpofa elkezdett veszekedni Valkával:
-Valka,te meg mit csinálsz?
-Bebizonyítom,hogy a sárkányok nem olyanok,amilyennek hisszük őket!
-Nem emlékszel,hogy mit tett a fiúnkkal egy ilyen szörnyeteg?!
-De emlékszem,és éppen ezért akarok véget vetni a szenvedésnek! Eresszétek be a Szörnyen nagy rémséget!
Bélhangos felhúzta az ajtót,a sárkány pedig elkezdett futni Valka felé.
Mindenki döbbenten figyelt,hogy a főnök felesége,fegyver,és páncél nélkül,mit csinál egy vad fenevaddal.
Tudtam,hogy esélye sincsen túl élni.
Már éppen indultam volna,nem volt kedvem több sárkány gyilkosságot végig nézni,amikor Valka kinyújtotta a kezét,és a sárkány meghajolt előtte,és felült a hátára.
Csak úgy ámultam!Tudtam,hogy a sárkányok vad,istentelen ivadékok,....de akkor ez mégis hogy lehet??
Év ezredek óta harcolunk a sárkányok ellen,de akkor jön Valka,és megbarátkozik velük! :O
-Én meg mondtam-kezdte-a sárkányokkal barátkozni is lehet.
Meg fagyott a levegő.1 percig mindenki síri csendben maradt.
Ekkor elkezdett mindenki éljenezni!
Most mi van??? Év ezredekig harcolunk velük most...most meg barátkozunk velük????
Ekkor Pléhpofa oda ment hozzá.
Ez az,Pléhpofa biztosan nem fog békét kötni ezekkel a fenevadakkal! Hiszen elvették tőle a fiát!
-Emberek,nyugodjatok le! Gondolom ez az eseményt mindenkit meglepett!
Én mint a falu főnöke bejelentem......
Ez az,most biztosan elmondja,hogy mekkorát csalódott,meg hogy kiírtjuk a sárkányokat! Azok a fenevadak még megbánják,hogy elvették tőlem a szüleimet!!
-Hogy békét kötünk a sárkányokkal!-mondta Pléhpofa.
MIVAN???????? Békét kötünk????? Ezt nem hiszem el!!!! Pléhpofa nem emlékszik mit tettek velünk ezek a szörnyek?
Mindenki elkezdett ünnepelni,de engem nem érdekelt.
Haza mentem,lefeküdtem,és elkezdtem sírni.
Lejátszódtak előttem a tegnap eseményei,ahogy az a gronkel szétszaggatja a szüleimet!
Csak én emlékszek ezekre a szörnyűségekre???
Egyre csak sírtam,és sírtam,órákon át.
Vissza gondoltam az elmúlt napok eseményire,és elhatározásra jutottam:
Tőlem köthetnek békét ezekkel a fenevadakkal,én soha nem fogok nekik megbocsájtani.
Ez volt az utolsó gondolatom,mielőtt elaludtam.
Álmomban újra együtt lehettem a szüleimre,és ez volt a legjobb amit eltudtam képzelni!